OTTHON. ESTE.
Maugli tízéves
Zs. (MAUGLI bátyja.)
(MAUGLI Zs. számítógépén játszik, nagyon belemerül, talán semmibe sem úgy. Megy a küzdelem köztük, hogy ki üljön oda.)
Maugli, megígérted, hogy elmész onnan.
Neeeeeem, nem akarok.
Zs.
Akkor beállítok egy ötperces időzítőt.(Ez általában beválik.)Rendben?
MAUGLI
Rendben.
ÖT PERC MÚLVA.
Zs.
(Egyelőre türelmesen.)
Maugli, lejárt az időd!
MAUGLI
(Rettenetesen kiakad.)
Neeeeem. Sírni fogok egész este!
Zs.
Akkor, mikor állsz fel?
APA
(MAUGLIval beszélget. Nehezen, de két üvöltés között felállította MAUGLIt Zs. gépétől.)
Maugli, emlékszel rá, hogy megbeszéltük, hogy hozunk neked is egy saját gépet, de csak akkor, ha azon játszol és nem a Zsoltién, így nem lenne vita.
ANYA
(APÁnak.)
Ez így túl bonyolult neki.
APA
(ANYÁnak.)
Igen, de csak porfogónak nem hozok ide egy másik számítógépet.
(közben)
MAUGLI
(Hüppög.)
Zs. nem enged oda a gépéhez!
APA
(MAUGLInak, egyszerűbben.)
Maugli, a tieden játszol majd vagy a Zs.-én?
MAUGLI
(Már vigyorog.)
A Zs.-én.
APA
(ANYÁnak.)
Feladom.