MAUGLI 4,5 éves. Indulás a reggeli óvoda-iskola transzportra. Anya még az utolsó simításokat végzi az induláshoz a lakásban. Maugli, P. és Zs. (Maugli testvérei) és Apa már a liftben a harmadik emeleten.
APA
Maugli, lemegyünk a lifttel és az autóban megvárjuk anyát.
MAUGLI
(Nem engedi becsukni a lift ajtót. Pityeregve.)
Anya ggyejje!
P.
(Apához.)
Tudod, hogy csak akkor indulhatunk el, ha senki sem hiányzik.
ZS.
A LEGO, amit vinni akartam!
APA
Villámgyorsan szaladj vissza érte!
MAUGLI
(Mutogat, ZS. után, továbbra is tartani kell a lift ajtót. Szomorúan.)
Zsojjti!
SZOMSZÉD I.
(Szeretne beszállni, de látja, hogy nem egyszerű helyzetbe csöppent.)
Ok. Megyek gyalog.
P.
(Vigyorogva. Apának.)
Maugli úgy is kilökte volna a liftből.
APA
Persze, mert többen sem lehetünk.
P.
(Közben Anya és Zs. is beszálltak a liftbe. Maugli körbenéz, mindenkit számba vesz és rettenetesen boldog.)
A tánccuccom!
APA
Na, ez már nekem is sok, nem csak Mauglinak.
MAUGLI
(Szomorúan.)
Pankkka!
APA
(Közben P. visszaért, Maugli ismét boldog. Leérnek a fölszintre.)
Az autókulcs!
P.
Na, ne már, akkor mi itt kiszállunk és megvárunk a kapunál.
ANYA
Csak, ha mindenki kiszáll. Ha nem, akkor gyanítom, hogy Mauglinál most már elérnénk a "földhözveremmagam" hiszti szintjét.
SZOMSZÉD II.
(A földszinten van, a liftből kihallatszott az előző párbeszéd. Viccesen. Közben Maugliék ki sem szálltak a liftből, visszamentek a kulcsért, indulnak lefelé.)
Kabátot mindenki vett? Hideg van. Nincs kedvem még egy kört itt ácsorogni.
