OTTHON. DÉLUTÁN. GYEREKSZOBA.
Maugli kilencéves
APA
(APA a nappaliban dolgozik, fájdalmas sírást hall a gyerekszobából. Átmegy kérdezi P.-t (MAUGLI nővére) és Zs.-t (MAUGLI bátyja).
Gyerekek, miért sír ilyen fájdalmasan Maugli?
Zs.
(MAUGLI játszott, állatkertet épített és állatokat gondozott a táblagépén, mielőtt el kezdett sírni.)
Valamit akar a játékban, de nem tudjuk, hogy mit.
APA
(APA leül MAUGLI mellé az ágyra, magához öleli a világ fájdalmát magáénak érző MAUGLIt.)
Mi a baj Maugli, mit szeretnél?
MAUGLI
(Hüppögve. Mutogat az újjával a levegőbe.)
Eztetet.
APA
(Türelmesen.)
Maugli, így nem értem, ha nem mondod, mutasd meg, hogy mit szeretnél.
MAUGLI
(Feláll elindul a bejárati ajtó felé és az ajtóra mutogat.)
Eztetet.
APA
(MAUGLI és APA visszamennek a gyerekszobába, MAUGLI egy kisház tetejét fogja meg.)
Maugli, a boltból vagy a táblagépen szeretnél valamit megvenni?
MAUGLI
A táblagépen.
APA
És mit szeretnél?
MAUGLI
Vendégtájékoztatót!
APA
(P.-nek.)
Mi van?
P.
(MAUGLI továbbra is türelmetlen, várja az eredményt.)
Apaaa, az egy kiegészítő az állatkertes játékhoz, az állatkert tájékoztatja a látogatókat. 30 gyémánt.
APA
Megvesszük, indítsd a fizetést a táblagépén.
FÉL PERC MÚLVA.
P.
Apaaaa, mi van már, tudod, hogy a telefonodon is jóvá kell hagyni. Maugli elég türelmetlen már.
APA
B@szki, amióta bevezették ezt a kétlépcsős azonosítást, nem elég, hogy a gyerek gépén be kell ütni két jelszót, hanem a telefonomon is legalább egy jelszót, meg hatvanhat igent.
P.
Közben meg Maugli puhítja a fejét az ágy támláján, mert nem bír várni.
APA
(P.-nek.)
Kész! Figyelj rá, hogy nehogy mást vegyen a gyémántokból!
P.
Zs., mennyi idő míg a fizetés után megérkezik a gyémánt a játékba?
Zs.
Egy-másfél perc, maximum kettő.
APA
Ugye, most szórakoztok? Ez már nekem is sok.
FÉL ÓRA MÚLVA.
APA
(MAUGLI megkapta a gyémántokat és a Vendégtájékoztatót. ANYA megérkezik haza. APA ANYÁnak.)
Maugli nagyot balhézott, de mire rájöttünk, hogy milyen játékot is akar...
ANYA
Én reggel megígértem neki a vendégtájékoztatót.
APA
Hurrá, itt is megvan a második lépcső. Értem már, amikor az ajtóra mutogatott, a Te ígéretedre gondolt.
