Ez nem múlik el ...

OTTHON. REGGEL.

Maugli nyolc és fél éves

APA
(Reggeli készülődés, APA segít öltözni MAUGLInak. Mindenki siet, idő van.)
Gyere, Gergő, felvesszük az overált.

MAUGLI (GERGŐ)
(Nem akarja felvenni az overált, balhézik. Kiabál, ellenkezik.)
Iiiiiiiiiiiiiiiiiiii…

APA
Gergő, fel kell venni, mert hideg van.

MAUGLI
(Tovább visít.)
Iiiiiiiiiiiiiiiiiiii…

ANYA
Hagyd, majd ráadok egy vékonyabb pizsamát, meg egy nadrágot.

KÉT PERC MÚLVA.

MAUGLI
(Kabátban, felöltözve áll a gyerekszoba ajtajában és mutogat befelé. Görbül a szája.)
Aöööö…

ANYA
(APÁnak.)
Azt a műanyag állatot keresi, amivel tegnap este elalvás előtt játszott.

APA
(A gyerekszobában, legalább kétszáz műanyag állat a földön. APA ideges a tehetetlensége miatt. ANYÁnak.)
Ez most nem megy.

ANYA
(MAUGLInak.)
Maugli, ez most lehetetlen, gyere, el kell indulnunk.

MAUGLI
(Maugli hangosan sír. Keresi az állatot.)
Aööö…iiiii...

ANYA
(Elindulnak. ANYA gondolkozik: Az elmúlt fél évben simán mentek a reggelek.)
Már el is felejtettük, hogy autista.