AZ ÉTERBEN.
Maugli nyolc éves
PÉTER
(PÉTER APA barátja, beszélgetnek. PÉTER rendszeres olvasója APA blogjának.)
Tudod, Maugli, ha akarna, briliáns kezelési útmutatót tudna készíteni önmagához, csak nyilván nem akarja.
APA
(Mosolyogva.)
Nem hát, és van egy alapelvem, engedjük az autista gyereket autistának lenni.
PÉTER
Igen. Ő, a saját kezelési szabályait, olyan magától értetődőnek tekinti, hogy el sem tudja képzelni, hogy mások arról mást gondolnak.
APA
Te is tudod, hogy engednem kell neki, hogy gondolkodjon és létezzen.
PÉTER
Persze, és Mauglit különben sem érdekli, hogy mások mit gondolnak.
APA
Olvastam róla, hogy vannak olyanok, akik - akár véletlenül vagy tudatlanul is - próbálnak álarcot tenni az autista gyerekükre, arra tanítják őket, feledjék el, rejtsék el az autizmusukat. Azt mondják: Nem szabad így viselkedni.
PÉTER
Tudod, mit? Ezért is kevésbé abnormális, amit Maugli csinál, mert ő legalább nem annak akar megfelelni, amit mások gondolnak. (Elismerően.) Ezt persze nektek is köszönheti.
APA
Az álarcos Maugli társadalmilag elfogadhatóbb, de eltakarná Őt, fárasztó viselni, meg amúgy sem bírnám rávenni, hogy felvegye.
