Számháború

ÜNNEPSÉG. NÉZŐTÉR. DÉLUTÁN.

Maugli hét éves

PRÉDIKÁTOR

(APA egy olyan iskola évfordulójának ünnepségén ül a nézőtéren, ahová másmilyen gyerekek járnak. Hallgatják a PRÉDIKÁTOR köszöntőjének ironikus nyitányát.)

Kedves f8400, f8410, f8450, f8480, f8490…!

NÉZŐ

(Egy APA mellett ülő néző APÁhoz fordul, halkan.)

Mik ezek a számok?

APA

(Halkan. Viccesen.)

Így becézik a bürokraták az autistákat.

EGY ÓRA MÚLVA.

P.

(APA és P. (Maugli testvére.) Sétálnak hazafelé az utcán. P. meglát egy családot. APÁnak mondja. Határozottan, kicsit mérgesen.)

De jó nekik, négyen vannak testvérek, mind lány, nekem meg jutott egy zombi (P. másik testvére), meg egy autista (Maugli).

TÍZ PERC MÚLVA. OTTHON.

APA

(Meséli ANYÁnak P. történetét.)

Köpni-nyelni nem tudtam, de nem azért mert bántó volt.

ANYA

(Mosolyogva.)

Hát, egy őszinte gyerek...

APA

(Dühösen.)

Ma azon is kiakadtam, hogy valahol invitálnak, hogy tanuljam meg, hogy hogy mondják helyesen, meg helytelenül, hogy autista.

ANYA

Miért, Te, hogy hívnád őket?

APA

Őszintén? Juli, Peti, Marci, Anna...