OTTHON. ESTE.
Maugli hat és fél éves.
ANYA
(APÁ-t kivéve, mindenki otthon van. ANYA hívja APÁ-t telefonon, szomorú hangon.)
Hoznál sebtapaszt is?
APA
(Szeme előtt a spájzban a polc, ahol sorakoznak a különböző színű és méretű tapaszok.)
Van otthon, szerintem, több tonna.
ANYA
Olyan nincs, ami Maugli vékony kis ujjára jó lenne.
APA
Miért? Mi történt Mauglival?
ANYA
(Szomorúan.)
Krumplit akart pucolni és azzal a hülye, éles, svájci pucolóddal elvágta a kezét. (Néhány másodperc szünet.) Nincs nagy baj.
APA
(Megnyugszik. Magában.) Tegnap én is. Mit akart már megint főzni? (ANYÁ-nak a telefonba.) Addig tegyetek rá egy nagyobbat.
FÉL ÓRA MÚLVA. OTTHON.
ANYA
(APA megérkezik az sebtapasszal. APÁ-nak.)
Nem sírt, de láttad volna, hogy milyen szomorúan ült a kanapén, nézte, hogy vérzik a keze és el nem tudta képzelni, hogy most mi történik. Úgy sajnáltam.
APA
(Mosolyog, gondolkodik, hogy mit szokott ilyenkor Maugli mondani. ANYÁ-nak.)
Mit is szokott ilyenkor mondani?
ANYA
(Szintén mosolyog.)
„Biztos van zsebdagasz (sebtapasz) a horgász dobozban.”
HÁROM ÓRA MÚLVA. MAUGLI ÁGYÁNÁL. LEFEKVÉS ELŐTT.
ANYA
(Apának.)
Éjszakára le kellene venni a kötést, nem kell az már, mert bepállik a seb alatta.
APA
(MAUGLI-nak.)
Maugli, lecseréljük a sebtapaszt, állatosra?
MAUGLI
(Mutat kifelé a szobából. APÁ-nak.)
Animals!
ANYA
(APA elindul a sebtapaszért a konyhába.)
Azzal nem csináltunk semmit, ha egy másikat visszaragasztunk.
APA
Hátha elfelejti.
ÖT PERC MÚLVA.
APA
(APA odavitte Maugli ágyához a sebtapaszt, kiment, majd visszaérkezett. Csodálkozva.)
De, hát, nem is a sebes ujjára tetted vissza.
ANYA
(Mosolyogva.)
A másikat nyújtotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése