Bizarr felelősség

OTTHON. REGGEL. MAUGLI ÁGYA.

ANYA

(ANYA és APA Maugli ágyánál beszélgetnek. Maugli ébredezik.)

Szerinted van olyan, hogy autizmus? Minden autista olyan más.

MAUGLI

(MAUGLI felkel. Ül az ágy szélén, erősen köhög. Anyát utánozva, vigyorog.)

Mitől köhögsz?

ANYA

(Nézi MAUGLI arckifejezését.)

Ahogy nézem, ma reggelre is maradt autista. (Apának.) Meglepődnél, ha egy reggel úgy ébredne: „Szia, apa, mi újság?”

APA

(Elgondolkodva.)

Furcsa lenne.

FÉL ÓRA MÚLVA. KONYHA.

MAUGLI

(APA és ANYA beszélgetnek, Maugli megy feléjük, kezében egy szelet kenyér és egy nutellás üveg.)

Nutella and bread!

ANYA

Ő nem nyúz, mint a többiek, csinálja magától, amit tud.

APA

(Apa feláll, nézi a földre kiborított egész üveg narancslevet. Mérgesen.)

Meg, amiről azt gondolja, hogy tudja.

ANYA

(Apa és Anya kurva nagy csörömpölést hallanak. Maugli feldob egy fazekat a tűzhelyre, kivágja a hűtő ajtót, kiveszi a virslit és beledobja a fazékba, bekapcsolja a tűzhelyt.)

Éhes vagy? Maugli, kérsz virslit?

MAUGLI

Kérsz virslit!

APA

(Már mosolyog.)

Meglepően másképp csinál mindent, mint a többiek. 

FÉL ÓRA MÚLVA.

MAUGLI

(MAUGLI előtt egy mély tányér, egy pohár és egy almalés flakon. Fogja a flakont és mutogat.)

Aztat ... a!

APA

(P.-nek (Maugli egyik testvére.))

P., tölts neki a tányérba!

MAUGLI

(Megfogja P. kézét, nem engedi, hogy öntsön a tányérba.)

Öüü….

P.

(Kioktatóan. Mosolyogva.)

Apa, de előbb a pohárba kell önteni.

APA

Igazad van, azt hiszem, lesz@rja, hogy mi másképp látjuk, mint ő.

MAUGLI

(P. tölt a pohárba, Maugli a pohárból a tányérba. Maugli elkezdi kanalazni és szürcsölni a hideg almaleve(s)t.)

The soup is hot… The soup is hot… The soup is hot…

(Fújja a leve(s)t)

Huui…Huui… Huui… Huui…

ANYA

(Sóhajt. Visszapörgeti a fejében az eseményeket.)

Vajon miért csinálja ezeket?

APA

Ő így él, elüt a többiektől. (Hevesen.) De, ugye, azért, mert autista, nem varrjuk a felelősséget a nyakába?