MAUGLI 5 éves, az óvodába ebédre mindig ugyanazt viszi, eddig még nem próbált mást.
ANYA
(Csúszásban a reggeli suli-transzport.)
Már nincs időm neki húst sütni, próbáljunk meg valami mást ebédre, amúgy is unalmas, meg mindennap sütni is.
APA
Miért, a testépítő haverom is napi kétszer eszik csirke-rizst.
ANYA
(Készíti az ebédet MAUGLInak.)
Szereti a virslit is, meg a tésztát is. Ma virslis-tészta lesz, az gyorsan megvan.
ÓVODA. EBÉDLŐ. DÉLBEN.
MAUGLI
(Meglátja a tésztát, az óvónő kezéből kilöki a dobozt, iszonyatosan és fájdalmasan üvölteni kezd.)
Csijke...csijke...csijke
10 perccel később
SZAKÁCSNŐ
(A hangos kiabálásra kilép a konyhából az ebédlőbe.)
Adjatok már enni valamit annak a gyereknek!
ÓVÓNŐ 1
(MAUGLI az ölében, már megnyugodott, persze nem evett semmit.Tréfásan.)
Ezeknél elfogyott otthon a karaj?
DÉLUTÁN. ÓVODA. CSOPORTSZOBA ELŐTT.
ÓVÓNŐ 2
(APA megérkezett az óvodába MAUGLIért. ÓVÓNŐ 2 félig tréfásan.)
Apuka, légy szíves, 10 percre állj be a sarokba mielőtt elviszed MAUGLIt.
OTTHON. ESTE.
APA
Hát ez nem jött össze. Mégis testépítő lesz.
ANYA
Tudhattam volna, hogy ettől kiborul. Virsli oké, tészta oké, de virslis-tészta csirke-rizs helyett, főleg ebédre...
APA
Nem unalmas, kiszámítható.
APA
Nem unalmas, kiszámítható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése